A dombrádi Művelődési Ház és Könyvtár 2016-ban a Költészet napja alkalmából versíró versenyt hirdetett, felnőttek és gyermekek számára. A vers témája és hossza szabadon választható volt.
Marczinkó István Úr felkérésére a kisvárdai Rétközi Múzeum Igazgatója, dr. Vofkori Mária zsűrizte a műveket. Az Igazgatónő történész, muzeológus, jelentős irodalmi munkássága van. Több szépirodalmi kötete is megjelent, elsősorban prózákat ír. Az ő véleménye alapján születtek az eredmények.
Felnőtt kategóriában :
1. helyezés:
Szaladják István: Egy szemétszállító élete
Az élet velem elbánt lehet hamarabb kellett volna beérni,
Így nincs más választás szemét szállításból kell meg élni.
Reggelente fanyar arccal megiszok egy kávét,
Aztán a lakótelep előtt várom a DKV-t.
Minden nap így kezdődik évről évre régen,
De ha nem dolgozom nincsen pénzem és így nekem végem.
Szemét az életem mert velem szemtelenül elbánt,
Gyermekem messze van hisz a feleségem elvált.
Régen voltam boldog de a lelkem még szertő,
A bánat is mulandó és örömmé tehető.
Tudom minden megváltozhat és más szedi a szemetet,
Én meg magamra öltök majd egy elképzelt szerepet.
Így az élet velem elbánt ha tehetném máshogy élném,
És a Szemét szállítást is öltönyre cserélném.
Reggelente mosollyal és nem fanyar arccal kelnék,
Palotában laknék és a gonosz ellen nyernék.
Ágoston Etelka: Kikelet
Mint magzati érben a vér lüktetni kezd,
úgy a folyók fagya is lassan megereszt.
Sáros utat szárítgat a szél,
a gólya a kéményre visszatér.
Nedvességgel telnek meg az ágak,
felélednek az alvó vágyak.
Rügy pattan bokron és fán,
az élet hangját már hallod is tán.
A nagy természet életre kel,
a létezés újra értelmet nyer.
Virágba borul a végtelen táj,
pezseg a véred, semmi se fáj.
Az élet csodás, mézillatú, édes!
Nászdalt zsongnak füledbe a méhek.
Tavasz van! Felébredt Földanya végre!
Aranyat fest mosolya az égre.
Gyermek kategóriában :
1. helyezés:
Berencsi Vivien: Az életnek bábjai
Folyamatosan nevetek,
Miközben belül fáj,
Ahogy telnek a napok,
Az idő megáll.
Sokszor boldogok vagyunk,
De legtöbbször csak megjátszuk,
Az álarcokat,
Folyamatosan használjuk…
Nincs élet,
Hiszen nem élünk mi se,
Csupán bábok vagyunk,
Kiket rángatnak ide…
Ez egy olyan hely,
Ahol nyomorog a nép,
Hol már nem számít az sem,
Aki félre lép…
De én,
Csak azt mondom nektek,
Maradjatok csendben,
És játszátok a „szerepet”…
Csak megyünk előre,
Hajtunk mint egy gép…
Csak néhány ember van,
Kinek elméje még ép…
Mert elhisszük,
Hogy ez jó,
De nem ébreszt fel bennünket,
Egy elhanyagolt szó…
Inkább csendben maradok én is,
Mert a végén még lebukok,
Mert beraknak egy dobozba,
Mire az van írva: „Elromlott kacatok”
Inkább megyek én is,
Beállok a sorba,
Az idő megy tovább,
Ütött az óra…
Oda jön egy úr,
Rám néz dúrván,
Csak néz és néz,
Semmit se szólván…
Egy kis idő elteltével,
Megmozdítja kezét,
Mutat egy helyre,
Hova ez van írva: „Szemét”
S, megfognak ketten,
Odavisznek lassan,
Bedobnak a mélybe,
Itt maradtam…
Zuhanás közben,
E szavakat mondom:
„Az életnek bábjaként,
Nem lehet gondom…”
Orosz Bianka: Tavasz elé
Várlak oly szép tavasz.
Várom hangodat
Várom azt a napot,
Mikor megismerlek téged.
Várlak oly becses tavasz
Várom eljövetedet
Várom oly szépen nyíló virágod s,
Gyönyörű hangod színeit
Nézlek és eláll a lélegzetem
Mert olyan gyönyörű vagy ó ragyogó
Tavasz, nem láttam szépségesebbet
Mióta elmentél. Szeretlek életem
Ó szép tavasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése