PLÓSZ SÁNDOR postai főkezelő, és az első dombrádi fotográfus.
Dombrádon született 1910. július 29-én,Plósz János és Varró Mária második gyermekeként. Nagyszülei dohánytermesztők voltak.Öten voltak testvérek, így hamar rákényszerült, hogy munkát vállaljon. Édesapja az alvégesi katolikus templom gondnoka,harangozója volt, édesanyja háztartásbeli. Katolikus neveltetésben részesült: tisztességre, becsületre, szeretetre nevelték.Gyermekként a dombrádi postán kapott munkát küldöncként 1922-ben, majd 1927.január 1-jétől kézbesítőként alkalmazták. Ő volt Dombrád első postása. Mindenféle postai küldeményt, csomagot,újságot, levelet, pénzt kézbesített esőben, hóban gyalog.
Hozzátartozott Tiszakanyár, Újdombrád,Kistiszahát, Lapúnos,Tölgyesszög, Kukulló, Kacsavár, Veres-tanya,Mackótanya és természetesen Dombrád. A kisvonattól kézikocsival,szánkóval hordta a hivatalba a küldeményeket.A szénberakás és a takarítás is az ő feladata volt.Mindenki tisztelte,szerette. Volt olyan, hogy a lányokat megviccelte azzal, hogy az újság közé tett falevelet: kérdezték „Van levelem, Sanyi bátyám?” Azt mondta: „Igen!” Ahogy nőtt a körzete, felvették mellé Klenk Pált, majd Tóth Sándor, Kovács János követte a felosztott körzetekben.
Hozzátartozott Tiszakanyár, Újdombrád,Kistiszahát, Lapúnos,Tölgyesszög, Kukulló, Kacsavár, Veres-tanya,Mackótanya és természetesen Dombrád. A kisvonattól kézikocsival,szánkóval hordta a hivatalba a küldeményeket.A szénberakás és a takarítás is az ő feladata volt.Mindenki tisztelte,szerette. Volt olyan, hogy a lányokat megviccelte azzal, hogy az újság közé tett falevelet: kérdezték „Van levelem, Sanyi bátyám?” Azt mondta: „Igen!” Ahogy nőtt a körzete, felvették mellé Klenk Pált, majd Tóth Sándor, Kovács János követte a felosztott körzetekben.
Az akkori postamester dr.Tálas Mihályné volt. Ő egy bizonyítványt is aláírt saját kezűleg a 246644-es számú hivatalos okiraton 1942. július 4-én, mely szerint Plósz Sándor 1927-től postai alkalmazott,postai főkezelő rangban.
1934. október 30-án feleségül vette Balla József és Baglyos Anna lányát, Annát. Mivel anyukánk református volt apukánk is átkeresztelkedett,hogy a család egy templomba járjon.Három gyermekük született, két lány és egy fiú. Dombrádon a Dózsa György úton megvették Balla Sándor házát. Ezt az utat Orosz Károly a Dombrádi Olvasókönyv egyik számában Plósz-sugolyként emlegeti, de az Bazsahomoka dűlő volt, ott még ugyanis átjártak csálé-szekérrel a dombrádiak. Ő volt Dombrád első fényképésze: vasárnaponként a Sétakertben gyerekeket, fiatalokat,családokat fényképezett.Az első dombrádi képeslap is az ő keze munkája volt. A templomot, az óvodát, a régi cukrászdát, a Tisza-partot és a Vigadót (most Városháza) is
megörökítette. A háború alatt behívták katonának Sárospatakra.Őrként szolgált, majd 1944-ben orosz fogságba volt,s csak 1945 telén került haza.1959-ben építettek, majd a sok cipekedéstől, gyaloglástól trombózist kapott. 47 év szolgálat után 980(!) forinttal nyugdíjba vonult. Közben elvégzett egy kerékpár javítói tanfolyamot, és ezzel pótolta a család kenyérre valóját. Ma is élnek az akkori fiatalokból, akik szeretettel emlegetik viccelődését, kedves mosolyát. Haláláig presbitériumi tag volt, istenfélő, igaz, becsületes ember. 1979. március 28-án halt meg. A szeretett dombrádi földben nyugszik, 2001. március
15-én meghalt felesége oldalán.A szeretett édesapa emlékére!
(Plósz Sándorné Szabó Ilona)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése