El kéne indulni...

Rohan az idő.

2007 évben a város 940-ik évfordulóját ünnepelte s ennek fényében vitték szinpadra azt a népi játékot, amit anno Láczay Györgyné Ilike tanárnéni tanított be . A címe El kéne indulni.. 

A műsort a helyi művelődési ház szinpadán láthatta a nagyközönség, mely sok idős és fiatal számára maradandó élményt nyújtott. 

Az akkori kor technikai eszközével rögzítettem az eseményt . A hang sajna hagy némi kivánni valót , de időközben sikerült feliratoznom az előadást így az élvezhetőbbé vált.  

Dombrádiak az 1900-as évekből

A képek eredetéről Sipos Kálmán Nagytiszteletű Úr elmondta, hogy azokhoz mintegy 20 éve jutott hozzá a Néprajzi Múzeumon keresztül. Aztán sokáig fiókjában hevert.Először egy éve dr.Sipos József történész barátomtól hallottam a képekről ,majd nem túl régen volt szerencsém személyesen is megtekinteni nagytiszteletű úrnál azokat. Ekkor vetődött fel, hogy jó lenne ezen képeket közzé tenni és a nagyközönséggel megismertetni. Felvettem a kapcsolatot a Néprajzi Múzeummal s hálás köszönettel tartozunk amiért engedélyezték, hogy az utókor is gyönyörködhessen ezekben a csodálatos fotókban. 

A Néprajzi múzeum oldalán olvasható, hogy a fényképgyüjteményt 1894-ben Jankó János hozta létre. A Dombrádi embereket ábárzoló képek minden bizonnyal eredetileg fekete fehér , üvegnegatívok , 12x16,5 cm- esek. 

Már több személyt sikerült beazonosítani a képeken, melyet igyekszem majd folyamatosan frissíteni .

A sorozatból egy kép hiányzik, melyen Moravek Gusztáv látható feleségével. Mivel ő 1915-ben meghalt, így a képek minden bizonnyal ezt megelőzően készültek. 

Kandó Judit és Francois Cézár

Az alábbi írás megjelenítéséhez köszönettel tartozom Ágoston Évának, aki összefogta és inspirálta a két, egykoron Dombrádon élt Kandó Juditot és Francois Cézárt emlékeik megírására. Nekik pedig külön köszönet az írásos emlékekért és képekért. 

A kommunista Rákosi-rendszerben a politikailag veszélyesnek minősített rétegek eltávolításának egyik módja a kitelepítés volt. Ez a lakosok vagyonának elkobzását, azok „kényszerlakhelyre” történő átköltöztetését és általában mezőgazdasági jellegű munkára kényszerítését jelentette. A kitelepítések többségét 1948 és 1953 között hajtották végre.

Dombrád a Hortobágyi internáló tábor után az egyik legnagyobb olyan település volt, ahova a Budapestről kitelepítettek élték mindennapjaikat. Közülük az egyik volt kitelepített Kandó Judit és Francois  Cézár , akik gyermekként kerültek szüleikkel  Dombrádra. 

Harsányi Sámuel

2009.decemberében a Dombrádi híradó helyi kiadványban már olvashattunk Harsányi Sámuel tiszteletes úrról a Református Lelkészi Hivatal tolla nyomán. 

A Dombrádi örökség onnan van, hogy édesapja Harsányi Sándor 1768.március 18-án Dombrádon született. 

A tiszteles részletes életrajzát fia Harsányi Gusztáv írta meg " Töredékek egy magyar református lelkész hányatott életéből " címmel. Hogy milyen elismert ember is volt ő, mi sem bizonyitja jobban, mint az , hogy 1885-ben a Sárospataki Református Lapokban jelent meg halálalkor az alábbi 

Necrológ : 

A Dombrádi iskola 1973-1992

Láczay György

„ Emlékekből él az ember és múltjából él az emlékezet. Kinek nincsen múltja nem lehet jelene s jövője sem."

Eötvös József

Az alábbi írást Láczay György egykori iskolaigazgató úr bocsájtotta rendelkezésünkre . 

Iskola történet a teljesség igénye nélkül Dombrádon kiemelten az 1973-1991-es időszak tekinthető, melynek fő célkitűzése a körzetesítés és a bázisiskola kialakítása. Ennek a közel 20 éves ciklusnak a vezetője Láczay György körzeti iskolaigazgató volt. 

Dombrádon az első iskola a Dombrádi Református Egyház kezelésében volt. Az 1659- es esztendőt számítjuk a nevelő munka kezdetének. Az iskola épülete egyetlen helyiségből állt, majd 1833-ban kezdték bővíteni a gyerekek létszámának növekedésével. Tarisznyás mesterek, rektorok, preceptorok tanítottak, akiket a curátor, iskolaszék felügyelt. 1889-ben már az iskola 7 tanteremből, egy tanítói szobából, egy igazgatói irodából állt, a mai főutcán, a református templom mellett. A falunak 1930-ban már három községi (református, katolikus, zsidó) elemi népiskolája volt: három községi általános továbbképző, egy gazdasági továbbképző, valamint egy tanonciskolája és egy négy tantermes polgári iskolája volt. A polgári iskola 1925-ben alakult, mely közel 20 évig működött. Zárt iskola volt, tanítónak, kereskedőnek lehetett belőle továbbtanulni, de a gimnáziumot elölről kellett kezdeni vagy

Győry Béla első verses kötete

Az itt közzétett versek nyilvános felhasználása , másolása , csak  a hozzátartozók engedélyével lehetséges.

A könyv nem teljes terjedelmében kerül bemutatásra.

  

Győry Béla élete

1898-1979

Egy rendkívüli embert szeretnék bemutatni, versein keresztül.

Győry Béla született 1898.május 26-án Demecserben. Édesapja Győry Sámuel, édesanyja Batári Mária. Vallásukat tekintve a szülők és fiúk is evangélikus reformátusok voltak. Csillától tudom, hogy öten voltak testvérek. A család később Dombrádon telepedett le és él a mai napig is. Ő maga  a Dombrádi régi temetőben nyugszik élete párja Szántó Mária mellett.

Saját magáról röviden ezt írta:” Egyszerű földmíves családból származom. Még a múlt században 1898-ban születtem. Az első világháború második évében 1916-ban 18 éves voltam, és besoroztak katonának. Három uralkodót szolgáltam. Két háborút és ugyancsak két hadifogságot szenvedtem. Az első világháborúban 4 és fél évet, a másodikban 19 hónapot töltöttem távol. Sebesülve voltam. A sebesülésen kívül Károly csapatkereszt bronz és ezüstérmet szereztem. Mivel az első feleségem meghalt, másodszor is megnősültem.