Harsányi Sámuel

2009.decemberében a Dombrádi híradó helyi kiadványban már olvashattunk Harsányi Sámuel tiszteletes úrról a Református Lelkészi Hivatal tolla nyomán. 

A Dombrádi örökség onnan van, hogy édesapja Harsányi Sándor 1768.március 18-án Dombrádon született. 

A tiszteles részletes életrajzát fia Harsányi Gusztáv írta meg " Töredékek egy magyar református lelkész hányatott életéből " címmel. Hogy milyen elismert ember is volt ő, mi sem bizonyitja jobban, mint az , hogy 1885-ben a Sárospataki Református Lapokban jelent meg halálalkor az alábbi 

Necrológ : 

Harsányi Sámuel emlékezete. 

A felső-szabolcsi egyházmegyét s közvetve reformált egytársadalmunkat is, újólag érzékeny veszteség érte. Harsányi Sámuel, apagyi lelkész, folyó hó 12-én, reggeli 8 órakor, életének 77-ik évében elhunyt. A megboldogult példányképe volt a kiválóbb papi jellemnek, méltán megérdemli azért, hogy róla bővebben is megemlékezzünk s ily módon is állandóbbá tegyük közöttünk drága emlékezetét. 

Harsányi Sámuel született Harsányi Sándor és Szathmári Mária szülőktől, az 1808-ik évben Karádon, Zemplénmegyében, hol atyja ref. lelkész volt s egyszersmind a zempléni tractus egyik assesora, 40 éven keresztül. Elemi tanulmányait a karádi falusi iskolában bevégezvén, az 1816. évben a sárospataki főiskolába vitetett tanulmányai folytatása végett, hol az 1824. évben nevét a főiskola törvényeknek aláírván: a theologiai tanfolyamra mozdittatott elő. Ezen időben egyik legkedvencebb tantárgya a mathesis volt, melyet a nagytudományú Kézi Mózes tanár adott elő, ki a gyors felfogású, szorgalmas és lángeszű Harsányit egypár fogósabb probléma megfejtése után annyira megkedvelte, hogy gyermekének nevelőjéül hivta meg, s azonnal lakására szállíttatta. Ezen nagy férfiú társaságában és szellemi vezetése mellett lépett ő a tudománynak templomába, melyben csakhamar kiváló helyet foglalt el. Kézi, a nagytudományú férfiú, nemcsak igazi pártfogója, hanem valóban második apja lön a nagyreményű ifjúnak. De szorgalma és éles felfogása, nemkülönben humánus magaviseletét következtében, csakhamar kedvencévé lön a polyhistor Somossynak, Nyírinek, Csengery- nek egyaránt. Ily nagyhírű tanárok vezérlete és folytonos kitüntetése mellett végezte be theologiai pályáját, amikor a nagyhírű Ujházy László gyermekei mellé hivatott meg Budamórba. Itt egy évig oly kitűnő sikerrel végezte nevelői tisztét, hogy Ujházy László, kiadott bizonyítványában hálát ad Istennek, hogy gyermekei oly szerencsés nevelésben részesültek. Emellett a kialkudott tiszteletdijon felül , dúsan megajándékoztatott. 

Az 1831. évben visszatért Sárospatakra gyarapítani tudományos ismereteit. Ugyanez évben mint gregarius diák követségbe a debreceni főiskolába küldetett, az akkori szokás szerint, nevezett főiskola követeit meghívni, a pataki főiskola exameneire. Itt kötött barátságot a későbbi pesti püspök, Török Pállal, kivel a barátságos viszonyt a nagyhírű férfiú elhunytáig megtartotta. Ezen követségnek azon üdvös eredménye lett, hogy a két iskola között, már évek előtt megszakadt barátságos viszonyt sikerült ildomos és tapintatos fellépései által helyreállítania. Ugyanezen évben tette le a primáriusi vizsgát. Abban az időben ez a legnehezebb vizsgák egyike volt, mert az illető egy fényes egyházi kér. küldöttség előtt, a theologiai és bölcsészeti szak minden tantárgyából vizsgáztatott, majdnem 4—5 órán keresztül s az akkor vizsgát állott 5 jeles ifjú között, Harsányi Sámuel lett első helyen kitüntetve és ekkor a superior sintaxis publicus praeceptorának azonnal kineveztetett. Mint szigorú és lelkiismeretes tanítónak neve az egyház kér. jegyzőkönyvekben örökittetett. Akkori tanítványai közül még ma is élő dr. Lengyel Endre sárospataki orvos, Orbán József, sárospataki tanár, Dobozy Ferenc, stb. 

Az 1832-ik évben Sátoralja-Ujhelybe, a későbbi s.-pataki bölcsészettanár, Milotai Józsefhez ment segédlelkésznek : hol mint lelkesült, ifjú egyházi szónok, az egész gyülekezet osztatlan szeretetét megnyerte. Azonban itt nem hagyta nyugodni azon gondolat, hogy a külföldet meg fogja látogatni. Minélfogva, a közelebbi úrnapon, gyülekezetétől elbúcsúzván, szüleitől és br. Sennyeitöl segélyez- tetve, Bécsbe ment. A német nyelvet kellőleg nem bírván, eleinte az egyetemen, hol Patay János adta elő a theologicumokat, nem sokra mehetett. Miért is nekidőlt a német nyelv tüzetes tanulmányozásának s 3 havi szorgalmas tanulmányozás után annyira haladt, hogy nemcsak széltiben 

olvashatott németül, hanem a tudomány magasabb nyelvét is teljesen értette. 

Bécsben tartózkodása alatt látogatást tevén a nagyhírű gróf Teleki Józsefnél, ez azon kérdést intézte hozzá: nem volna-e hajlandó a lombard-velencei királyságban fekvő és ahoz tartozó társországokban rendes tábori papságot vállalni ? Harsányi 3 napi gondolkodási időt kért. Ennek leteltével készségesen felajánlotta magát. Minthogy minden egyházkerületből 3—3 egyént kellett ajánlani, s az ezek közül való kinevezés húzamos időt vett igénybe s anyagi okok miatt Bécsben tovább nem tartózkodhatott: gr. Teleki Józseffel, ki őt Bécsben már több hét óta fentartotta. Magyarországba, Pozsonyba jött, hol akkor épen országgyűlés tartatott. Itt a csak nemrég elhunyt Bernát Zsigmond. Ungmegye országgyűlési követe felkérte gyermekei mellé nevelőnek. Ezen állomást eshetőleges kinevez- tetéseig el is fogadta. Itt érte őt tábori lelkészszé lett kineveztetése. Azon nem csekély kitüntetés, hogy 12 jeles ifjú közül épen őt érte a nevezetes szerencse. Innen szülei házához, onnan Sárospatakra ment édes atyjával, honnan barátságos búcsúlakoma után Budára, majd Veronába útazott, hogy mantuai székhelyét elfoglalhassa. Később Radeczki főparancsnok által Milánóba rendeltetett, hol 14 évig lakott. Innen indult rendesen lelkészi teendőinek végzésére. 

Egyházi szolgálatokat német-, magyar- és olasz nyelven kellett teljesítenie. Milánóban, az oda bevándorolt német protestánsok, a katonai parancsnokságnál kieszközölték , hogy a katonai istenitiszteleteken ők is részt vehessenek. Minélfogva a németajkú protestánsok a katonaság által használt helyiséget — mely egy a II. József császár által, a jezsuitáktól kiürített 2000 embert befogadható refektorium volt — aranyos szószékkel, orgonával, pompás szőnyegekkel felékesitették. E helyiségben úrnaponként 9 órától 10-ig magyar, 11 — 12-ig német isteni tisztelet tartott. A német istenitiszteleteket, különösen a tisztek és művelt lakosok közűi oly számosán látogatták, hogy alig volt képes azokat a templom hajója befogadni. S ezen általános érdeklődést a lelkes ifjú szónok lángoló beszédei idézték elő. 

Harsányi szellemi látkörének fejlesztésére, hitének, buzgóságának megszilárdítására és fokozására nem csekély befolyással voltak tengeri utazásai. Ott, a hegyekké tornyosuló hullámok felett, a süvöltő, tomboló viharok között közvetlenül szemlélte isten végtelen hatalmát, mely az elemek és a természet rettenetes erejében nyilatkozik s a veszendő jármű fedélzetén állva, oly sokszor ismételte meghatott lelke ama gondolatot: menjen a tengerre, aki nem tud imádkozni. Itt tanulta meg bámulni és csodálni az ember semmisége mellett az Isten nagyságát és dicsőségét. S a különböző nemzetekkel való érintkezés, a világ nevezetesebb városaiban, különösen a művészet meghitt otthonában, Olaszországban való húzamos tartózkodása, különben is fogékony Ízlésének csiszolására, világnézetének kibővítésére, szópkörű tudományos ismereteinek gyarapítására üdvös befolyást gyakorolt. 

Ezen útazásai közben, kedves epizódokkal gazdagult élettörténete. A többek között, hogy csak egyet említsünk, midőn egy ízben Lissa szigetéről Raguza felé volt hajó- kázandó, a 200 tonnás „Brecerán,“ midőn egy negyed mértföldnyire hajókáztak a sík tengeren : rettenetes vihar kezdette felkorbácsolni a tenger haragosan tajtékzó hullámait. Á vihar egyre növekedett, a hegymagasságú hullámok egymás hátára kelve, pehelyként hányták, vetették a járművet. Több órai életveszélyes hánykodás után, hajójukat | az orkán Lessina partjaihoz ragadta, hol minden ember csákányt ragadva, iszonyú küzdelem mellett a sziklákon való szétzúzódás megakadályoztatott ugyan, de az élet- veszélyes kikötés csak a portó meseinoban sikerült. Ott a | szárazra léptek, hol semmi élő lény nem tanyázott, csak öles magasságú rozmarin-erdő koszorúzta a kiemelkedő jó sziklacsúcsokat. Harsányi felment a sziklatetőre és egy negyed óráig onnan csodálta az alant dühöngő tengert, mely lisztláng alakjában verődött fel a szinte 50 ölnyi magasságig. Innen csak a vihar lecsilapulása után hajókázhatott tovább Raguzába, egyházi kötelességeinek teljesítése végett. 

A pápai birtokokon végzett egyházi functioi alkalmával nem ritkán támadtatott meg kíméletlenül az olasz barátok által annyira, hogy még élete is veszélyben forgott úgy, hogy katonai erővel kellett a lázongó tömeg közűi kiszabadítani. Eretneknek címezték és tekintették, melyen azáltal segített, hogy beszédeiben több Ízben és erősebb nyomatékkai hangoztatta Jézus Krisztust. 

Ily terhes és fontos szerepet töltött be, mint tábori pap, Harsányi Sámuel, s talán ezen állomásán megmaradt volna élte alkonyáig. Azonban az 1848. év márciusában kezdetét vevén a szabadságharc s Radeczki Milánót csakhamar éjjel elhagyván, Harsányi olasz fogolylyá lett. De az angol konzul közbejöttére, fogságából csakhamar kiszabadult. 

Az olasz hadügyminiszter követelte tőle, hogy vele a magyar és német foglyokat meglátogassa, ki különösen azért, hogy egy Pestről //.-hoz érkezett magyar proklamációt olasz nyelvre lefordított, mely Milánó minden utcáján ajtó nagyságú alakban kifüggesztetett: halálos ellenségévé lett. Kiütvén a magyar forradalom, Harsányi és minden igaz magyar ember, aki csak jöhetett, szülő honába sietett. Voralbergben magát az osztrák generálisnál feljelentvén, ismét fogságba esett; de két hét múlva kegyelmet nyervén, Budára jött, hol Mészáros Lázár, akkori hadügyminiszter barátjától hadbiztossággal, majd tábori lelkészséggel kináltatott meg. Harsányi ez utóbbit fogadta el s Komáromba ment. Azután ily minőségben résztvett a magyar szabadságharc 30 csatájában. A forradalom megbukta után bujdosóvá lett s a dombrádi, halászi, karádi mezöségeken több hónapon keresztül, mint üldözött politikai fogoly tartózkodott. Végre Nagyváradra ment, hol Braunhoff feldmarschal parancsnokoskodott, ki osztrák tábori papsága idejében barátja volt. Az üldözés alól felmentetett. Azután csakhamar madai pappá megválasztatott, honnan Karódra, szülei meglátogatására menvén, az 1849-ik évben a széplelkű, magas műveltségű, a tudomány minden ágában otthonos, a zenei szép művészetben virtuóz Bittinghausen Johannával, ki Olaszországból, emérdek viszontagságok között, ama zivataros időkben, Milánóból Magyarországba jővén, jegyesét felkereste, házasságra kelt. 

A szép tudományos készültséggel biró, s a közügyek iránt nemes érdeklődést mutató lelkipásztort, a felső- szabolcsi egyházmegye, nemsokára tanácsbirói székébe ültette, mely fontos állásnak egy negyedszázadon keresztül pontosan megfelelt; mig az 1882-ik évben ezen hivataláról lemondván, az egyházmegyei gyűlés örökös tiszteletbeli aesessorává választotta meg. A madai lelkészi állomást nehány év múlva a halászi jövedelmezőbb lelkészséggel cserélte fel. Azonban úgy külföldön létében, mint madai lelki pásztorkodása ideje alatt, intellingens körökben forogván, a teljesen közrendből álló halászi egyházból, a még akkor igen fényes apagyi egyházba ment lelkésznek, hol 23 óv óta híven és pontosan tölté be hivatalát. Ezen egyház intelligens hívei azonban időközben elpusztulván s a reform, birtokok legnagyobbrészben másfelekezetüek kezébe esvén : az egyház jövedelme nagyon alászállott, annyira, hogy a vendégszeretetéről széles körben ismert ároni családfőknek részint benső hivatásból, részint szükségből, hogy gyermekeiket is kellő nevelésben részesíthessék, magán neveléssel kellett foglalkozniok. De mihamar általános hír és elismerés koszorúzta buzgó és sikeres fáradozásaikat, úgy, hogy sok gondos szüle messze földről is elhozta hozzájok gyermekeit s évről-évre egész csoport múzsa sereglett össze gamálieli lábaiknál. 

Ily életpálya után, méltán hozta meg a tisztelet és elismerés babérkoszorúját a felső-szabolcsi egyházmegye, midőn a múlt évi október hó 31-én, 50 éves lelkészkedésének emlékére örömünnepet szentelt. 

Nyugodjanak a derék férfiúnak hamvai békében és tisztelettől környezve ! 

Sárospatak, 1885.január 19.