A konfliktus főbb elemei a következők voltak:
Zálogtárgy eltulajdonítása és „elivása”: 1762. július 5-én a dombrádi bíró és a lakosok Csinálos fejszéjét mindenféle lárma nélkül elvitték zálogba, majd annak értékét a helyi korcsmában közösen „beitták”
( 1500-1600-as évek Csanálos név, 1732-es összeírásban Csinálos György )
A tanúvallomások szerint a dombrádi bírák, miután a korcsmában lerészegedtek, erőszakosan rontottak be Csinálos házához. Az incidens során Csinálos anyósát a lábánál fogva végigvonszolták az udvaron, majd a falu kalodájába zárták. A tanúk beszámoltak arról is, hogy az asszonyt a kalodába zárás előtt bántalmazták (ütlegelték).
A források alapján Csinálos György Lónyay Zsigmond egyik „taxás embere” volt, aki Dombrádon, a Kellő György-féle telken lakott.
A taxás olyan jobbágy volt, aki a földesúrral kötött egyezség alapján, meghatározott összegű készpénz (úgynevezett taxa) megfizetése ellenében mentesült a szokásos jobbágyi szolgáltatások, elsősorban a robot (ingyenmunka) alól. Bár mentesült bizonyos terhek alól, továbbra is a földesúr joghatósága alá tartozott. A dokumentum ezért nevezi őt Lónyay Zsigmond „emberének” vagy taxásának.
Lónyay éppen azért indított vizsgálatot a dombrádi elöljárók ellen, mert azok Csinálos (és anyósa, aki szintén taxás asszonyként szerepel) sérelmére követtek el hatalmaskodást.
A források alapján az 1762. július 15-én lefolytatott vizsgálat során két külön kérdéssor (úgynevezett articulusok mentén hallgattak meg tanúkat. A tanúk a következők voltak:
A Csinálos fejszéjének elvétele és anyósának bántalmazása ügyében kihallgatott tanúk:
Füstös Mihály: 29 éves dombrádi lakos.
Foris György: 38 éves ököritói lakos.
Asztalos Tamás: 56 éves dombrádi lakos.
Dobos István: 54 éves dombrádi lakos.
Az Illés István udvaráról történt erőszakos szénalehordás (1761. decemberi esemény) ügyében kihallgatott tanúk:
Váradi Mihály: 33 éves dombrádi lakos.
Harsányi György: 38 éves dombrádi lakos,
Harsányi János: 67 éves dombrádi lakos.
A kihallgatás nem kötetlen beszélgetés volt, hanem előre meghatározott pontok alapján zajlott. Két külön vizsgálati szakasz volt: az egyik a fejsze elvétele és az asszony bántalmazása (4 kérdéspont), a másik a szénalehordás ügyében (3 kérdéspont).
Minden tanú esetében feljegyezték a nevét, életkorát és lakhelyét (például: „Primus Testis Michael Füstös... Annos Circa 29”). Ez a hitelességet és a jogi nyomon követhetőséget szolgálta.
A tanúk nem egybefüggő vallomást tettek, hanem a feltett kérdések sorrendjében nyilatkoztak.
A kérdések arra irányultak, hogy a tanú saját szemével látta-e az eseményeket („Látta-e avagy hallotta-e”), vagy csak másoktól értesült róluk. A válaszokban a tanúk gyakran hivatkoztak más jelenlévőkre is, akiket szintén megneveztek.
A júliusi incidens során, a fejszéje elvételével és anyós bántalmazásával a legfontosabb vádlottak a következők voltak:
Biró Imre: A vallomások őt nevezik meg az erőszak fő elkövetőjeként,. Ő volt az, aki a házba betörve ököllel vagy könyökkel megütötte az asszonyt, majd ő (vagy az ő vezetése alatt álló csoport) vonszolta ki a nőt a lábánál fogva az udvaron keresztül,. Szintén őt vádolták azzal, hogy az asszonyt a falu kalodájába záratta és ott tovább bántalmazta.
A vizsgálat 1762. július 15-én zárult le a jegyzőkönyv véglegesítésével. A forrásokban szereplő irat maga a lefolytatott vizsgálat eredménye, amely alapul szolgált a további jogi lépésekhez vagy az esetleges kártérítési igényekhez.
Fontos megjegyezni, hogy a források nem tartalmazzák a végső bírósági ítéletet (sententia) vagy a konfliktus hosszú távú lezárását, csupán a bizonyítási eljárás végét dokumentálják, amely egyértelműen Lónyay Zsigmond igazát és a dombrádi elöljárók bűnösségét mutatta ki.
II. Szénalehordás és hatalmaskodás:
Egy korábbi, 1761. december 22-i esemény is rontotta a viszonyt, amikor , Kellő György udvarán lakó Illés István udvaráról erőszakkal („hatalmasul”) elhordták az ott tárolt szénát. Ebben az akcióban több helyi lakos és nemes ember (például Nagy Mihály tisztviselő) is részt vett, akik Lónyay Zsigmond tiltakozása ellenére cselekedtek.
A források alapján az 1761. december 22-én történt erőszakos szénalehordásban több meghatározott személy vett részt, akik elsősorban Báró Horváth Imréné szolgálatában vagy megbízásából jártak el.
A tanúk kiemelték, hogy az akció hatalmaskodás jellegű volt, mivel Lónyay Zsigmond tiltakozása ellenére, erőszakkal vitték el a takarmányt Illés István udvaráról.
A részletek a következők:
Felsőbb utasítás: Nagy Mihály a helyszínen kijelentette a sértettnek, Illés Istvánnak , hogy a szénát a Báróné számára viszik el.
Harsányi György tanúvallomása szerint Nagy Mihály magyarázkodott is az akció közben: azt mondta, hogy „nem volt kedve rá” (vagyis személy szerint nem akarta elvinni a szénát), de kénytelen volt megtenni, mert a Báróné így parancsolta neki.
A tanúk beszámolói alapján a résztvevők nem jogi érvekkel vagy adóssággal indokolták a lefoglalást, hanem pusztán a Báróné utasítására és hatalmi helyzetére hivatkoztak, amit Lónyay Zsigmond és emberei tiltakozása ellenére is végrehajtottak,.
A dokumentumokból tehát az derül ki, hogy a végrehajtók a felettesük akaratát tekintették az egyedüli és döntő indoknak, még ha azzal személyesen esetleg nem is értettek egyet.
Báró Horváth Imréné tehát Lónyay Zsigmond helyi riválisaként jelenik meg a forrásokban, aki nem riadt vissza attól sem, hogy tisztviselői révén megsértse Lónyay oltalmi jogait és erőszakkal sajátítsa el mások javait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése