 |
| dr. Heiszler József |
1819.február 21-én született Nagykárolyban. Római katolikus szülők gyermeke, akik őt a kegyesrendiek kezére bízták. Magasabb kiképeztetését a rend költségén végezte, 24 éves korában bölcseleti doktor lett és pappá szenteltetett föl. 1848 előtt a kegyesrendiek pesti gimnáziumában működött mint tanár. 1848-ban mint önkéntes vett részt a Jellachich elleni hadjáratban; de ennek végeztével lába megromolván, elhagyta a visszavonuló hadsereget és 1849-ben a csornai ütközet után Vámosra vonult vissza Pap Istvánhoz, akinek barátságát már előbb bírta és ennek ellenzése dacára áttért Veszprémben az református egyház kebelébe, majd alkalmaztatott ugyanazon egyházmegyében Oláh János péceli lelkész mellett segédül. Nemsokára az egyházmegye színe előtt oly kitűnő vizsgát tett, hogy 1850 nyarán Pápán megválasztották teológiai tanárnak. A héber exegézis, régiség és egyháztörténelem voltak szaktárgyai. Négy évig tanított Pápán mint rendes tanár, midőn Kerkapoly Károly bölcselettanár izgatásaira az öregebb tanárok részéről kellemetlen ellenhatásra talált, mely összetüzésre adott okot; az egyházmegye ugyan neki adott igazat, Heiszler azonban nem maradt tanszékén, hanem a lelkészi pályára lépett. 1854-ben a mocsoládi (Somogy megye) lelkészi hivatalt fogadta el; innét másfél év mulva Gyönkre ment az ottani magyar és német gyülekezet papjának.
1856-ban Fördős Lajos felajánlotta neki a kecskeméti egyik hittani tanszéket, állandó igazgatósággal, és egykori tanítványai köréből fölállította a hittanszaki tanári kart. A pátens korában azonban Bécsben ellenségei oda vitték a dolgot, hogy a megerősítés elmaradt. Minthogy az Entwurfot a gyönki gimnáziumban bevinni meggátolta, vizsgálatot rendeltek el ellene. Az egyházkerület helyt adott a soproni helytartóság követelésének és őt Sóvéra a bács megyei német egyházba tette át. 1859 őszén pályázat útján elnyerte a sárospataki főiskolában a görög exegézis és egyháztörténelem tanszékét. 1868-ban ugyanott a dogmatika tanárául választották meg. A protestáns egyháznak tudományos munkássága iránt tanúsított érzéketlenség bántotta és 1869 őszén elhagyta Patakot és Dombrádra a felsőszabolcsi egyházmegyébe ment lelkésznek.
1856-ban Fördős Lajos felajánlotta neki a kecskeméti egyik hittani tanszéket, állandó igazgatósággal, és egykori tanítványai köréből fölállította a hittanszaki tanári kart. A pátens korában azonban Bécsben ellenségei oda vitték a dolgot, hogy a megerősítés elmaradt. Minthogy az Entwurfot a gyönki gimnáziumban bevinni meggátolta, vizsgálatot rendeltek el ellene. Az egyházkerület helyt adott a soproni helytartóság követelésének és őt Sóvéra a bács megyei német egyházba tette át. 1859 őszén pályázat útján elnyerte a sárospataki főiskolában a görög exegézis és egyháztörténelem tanszékét. 1868-ban ugyanott a dogmatika tanárául választották meg. A protestáns egyháznak tudományos munkássága iránt tanúsított érzéketlenség bántotta és 1869 őszén elhagyta Patakot és Dombrádra a felsőszabolcsi egyházmegyébe ment lelkésznek.
S nemrégiben derült fény egyik örökségére , mely egyben Dombrád öröksége is, hogy regényt is irt, melynek címe :
A Multnak árnyai . Elérhető a z alábbi linken pdf formátumban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése