A Don-kanyarban elesett dombrádiak

Országszerte megemlékezéseket tartanak a doni katasztrófa 75. évfordulója alkalmából. Emiatt kértem fel Maklári Sándor barátomat  arra , hogy röviden írja meg kutatásainak eredményét a Dombrádról származó hősök vonatkozásában, némi kitekintéssel a történelemre hagyatkozva.  

Az alábbiakban az ő általa kutatott eremdényeit teszem közzé.

Dombrádról is számos katona harcolt, illetve halt hősi halált a Don-kanyarban. Írásomban róluk szeretnék megemlékezni és összefoglalni az odáig vezető utat.

Politikai előzmények

Az I. világháborút lezáró békediktátum katasztrofális helyzetbe hozza Magyarországot. 

Az 1920-30-as évek magyar külpolitikáját, a területi revízió megvalósítására való törekvés határozza meg. A 30-as évek végére német és olasz segítséggel ez megvalósulni látszik. Az I. és II. bécsi döntéssel a Felvidék (1938.) és Erdély (1940.) egyes részeit visszacsatolják Magyarországhoz. Ezzel Magyarország elkötelezi magát a Hitleri Németország oldalán.

A németek 1939. szeptember 1-jén lerohanják Lengyelországot. Kitör a II. világháború. A német csapatok 1941-re szinte egész Európát megszállják. Az új cél Szovjetunió leigázása, ezért a német csapatok 1941. június 22-én lépik át a szovjet-német határt.

Magyarország gazdaságilag és politikailag 1938-ban ér arra a szintre, amikor nyíltan megkezdheti fegyverkezését. 1938-ban meghirdetik a győri programot. Ennek fő célkitűzése a honvédség létszámának növelése és az „új hadsereg” korszerű fegyverzettel való ellátása.

Mivel a németek elzárkóznak a modern technikai eszközök átadásától, így a hadseregünk elavult olasz, svéd és cseh eszközök gyártási jogát vásárolja meg és ezeket fejleszti a haderő igényeihez.

A cél nem egy nagyhatalmak által vívott totális háborúban való részvétel, hanem a környező országokkal megvívandó összecsapás, a területek visszacsatolása érdekében.

1939. március 15-18. között egy korlátozott katonai akcióval visszafoglalják Kárpátalját. 1941. április 11-én megkezdik a délvidéki hadműveletet, amellyel újabb magyar területeket csatolnak vissza az anyaországhoz.

A hadműveletek rámutatnak a technikai-, ellátási- és vezetési hiányosságokra, de ezeket a magyar kormány figyelmen kívül hagyja. Az elért eredményekkel meg van elégedve és német szövetségese által újabb területi gyarapodást remél. 1941. június 26-án ismeretlen eredetű gépek Kassát, Munkácsot és Rahót bombázzák. A magyar kormány ezt szovjet agressziónak minősíti és bejelenti a hadiállapotot.

Út a Donig

A németek villámháborús elképzelése 1941 végére kudarcba fullad. A kitűzött stratégiai célokat nem tudják elérni. A személyi állomány pótlására a szövetségesekhez (Olaszország, Románia, Magyarország) fordulnak.

A megbeszéléseken nem kérnek, hanem követelnek.

Magyarországgal januárban ülnek tárgyaló asztalhoz. A kialkudott magyar megállapodás alapján, Magyarország kilenc könnyű hadosztályból, egy páncélos dandárból és egy repülőkötelékből álló hadsereg felállítására és a szovjet frontra küldésére tesz ígéretet. Ez lesz a 2. magyar hadsereg.

A német fél vállalja a kiküldött hadsereg ellátását korszerű hadifelszereléssel és élelemmel. Ebből nem valósul meg minden. Az ígért technikai eszközök elavult lengyel, belga, francia és cseh hadianyagok. Ezeket a németek a megszállt területekről zsákmányolták.

A 2. magyar hadsereg felépítése

A hadsereg parancsnoka vitéz Jány Gusztáv vezérezredes.

A hadsereget a 3. szombathelyi, a 4. pécsi, és a 7. miskolci hadtestekből állítják össze.

Minden hadtesthez raknak idegen hadosztályt, így a miskolciakhoz vezénylik a 23. kassai könnyűhadosztályt. Ebben dombrádi katonák is szolgálnak. A hadsereg személyi állományát a sorállományon kívül, főleg tartalékos és kisebb hányadban póttartalékosok (35-45 éves korosztály) teszik ki. Kb. 20%-ban nemzetiségi katonákat is soroznak, főleg románokat. Kb. 10%-os a munkaszolgálatosok aránya (zsidó és politikailag megbízhatatlan személyek). Ők fegyveres szolgálatot nem láthatnak el.

A hadsereg kivonulási létszáma kb.: 207000 fő.

A hadműveleti területre április közepén indul meg a kitelepítés, amely július végére fejeződik be. A szállítások elhúzódásának két oka van. Egyik, hogy a német és magyar vasút szállítási kapacitása nem teszi lehetővé a gyors szállítást. Másik ok, hogy az út majdnem felét gyalog kell megtenni. 

Hídfőcsaták

A kiérkezett magyar hadsereg északi szomszédja a 2. német hadsereg, délen a 8. olasz hadsereg.A magyar támadási vonal körülbelül 200 km hosszúságú. A támadás célja a Don folyó nyugati oldalán lévő szovjet csapatok visszaszorítása a Don mögé és a kiépített szovjet hídfőállások felszámolása. A magyar csapatok támadási területén három ilyen hídfő volt, Scsucsje, Korotojok és Uriv helységek körül. Július-október között több hídfő csata is zajlik (Urivnál 3 nagy támadás történik) sikertelenül. A hídfőállásokat nem tudják felszámolni.  Októberben csendesednek a harcok, mert a csapatok elkezdenek felkészülni a télre. A hadműveletekben kb. 25-30 ezer magyar katona sebesül meg, hal meg vagy kerül szovjet hadifogságba. 

Ezekből a csatákból kiveszik a részüket a kassai 23. gyaloghadosztály katonái is. Ebben a csapattestben több dombrádi honvéd is szolgált. A pontos számuk nem meghatározható.

A hadműveletben feltehetően a következő dombrádi katonák haltak hősi halált:

Szabó Sándor honvéd (szül.: Balsa, 1910.)

                        Lakóhely: Dombrád, Balaton út

                        Meghalt: Cserni, 1942. július 25. 

Haditetteiért kitüntetve a Magyar Nagy Ezüst Vitézségi Éremmel. A neve nem szerepel a dombrádi és újdombrádi emlékműveken.

Bálint János 1917-1942 neve az újdombrádi emlékművön szerepel.

Jámbor István 1905-1942 neve az újdombrádi emlékművön szerepel.

Pásztor Balázs 1910-1942 neve az újdombrádi emlékművön szerepel.

Pásztor Gyula 1912-1942 neve az újdombrádi emlékművön szerepel.

Az „igazi” Don-kanyar

A magyar hadvezetés nem tervezett ilyen hosszú hadjáratot, ezért nincs alternatívája a további lépésekhez. Ezt tetézi, hogy a német fél elzárkózik a magyar csapatok harctérről való visszavonásától. Kényszermegoldásként a felső vezetés parancsot ad egy kontingens létrehozására, melynek feladata a fronton lévő egységek leváltása. Ez egy 50-55 ezer fős egység. Ebből több mint 20 ezer fő munkaszolgálatos. A kiszállítás november-december hónapokban történik. A kirakodás után több száz kilométert gyalogolva érik el a kialakított kiképző bázisokat.

A fegyverzet átadására és a csapatok leváltására 1943. január hónapot jelölte meg a hadvezetés. A kiszállításra kerülő csapatok minimális fegyverzettel indulnak útnak, ellátásukat a leváltott csapattestek felszereléséből akarták pótolni. A csapatok leváltását januárban megkezdik, de azt már befejezni nem tudják.

A szovjet Voronyezsi Front 1943. január 12-én indít támadást a magyar csapatok ellen, az urivi hídfőből. A 40. szovjet hadsereg kiemelt feladata a 2. magyar hadsereg felmorzsolása.  A magyar katonák a sokszoros túlerővel szemben nem tudják tartani állásaikat, ezért megkezdik a „nem tervezett visszavonulást”.

Ennek eredménye, hogy a gyenge védelmi vonalat a szovjet csapatok több helyen áttörik és megkezdik a védvonal felszámolását.

A 2. magyar hadsereg a folyamatos támadások, a hideg és a nem megfelelő ellátás miatt 1943. január 24-én megszűnik, mint fronthadsereg.

A 2. magyar hadsereg vesztesége:

Hadsereg létszáma: 240000-250000 fő.

Ebből megsebesült: kb.: 50000 fő.

Eltűnt, meghalt: kb.: 50000 fő.

Hadifogságba esett: 27-28000 fő. Ebből a túlélők számát: 3-4000 főre becsülik.

Dombrádiak a Don-kanyarban

Dombrádiak főleg az 1942. november-decemberben kiküldött katonák között voltak. Ekkor vezénylik frontszolgálatra a nyíregyházi 12. gyalogezredet, amely 4500 fővel indul útnak.

Az egység 1942. október 31. és november 1. között vagonírozott be. November 15-én érkeznek Bjelgorodba, ahol megtörténik a kirakodásuk. Innen gyalog vonulnak be a VII. hadtest kiképző bázisára, ahol 1943. január 6-ig tartózkodnak. Ezután kezdik meg a kaposvári 10. gyaloghadosztály leváltását. Az első támadást 1943. január 15-én kapják. Ezután harcban vonulnak vissza. Az ezred töredékei március végére érnek a kijelölt gyülekezési pontra. Ez Kijevtől 50km-re található.  A megmaradt állomány május 3-án érkezik Nyíregyházára, melyet 21 tiszt és 714 fő legénység alkot.

A Don-kanyarban elesett dombrádiak:

Asztalos István szakaszvezető (szül. év: 1915.) a budapesti 32/I. zászlóalj katonája.  Eltűnt: 1943. január 18. Goncsarovka.

Csimbók Mihály tartalékos honvéd (szül. év: 1911.) a 23/I zászlóalj katonája.  1942. december 26-án Ivascsenkovoban megsebesül, ahonnan kórházi ellátásra szállítják. Veszteségi kartonjára felvezetve: Visszavonulás alatt eltűnt 1943. jan-márc. A dombrádi emlékművön szerepel a neve, de ott a felírás szerint Csombók Mihály.

Gombos Ferenc honvéd (szül. év: 1915.) Hadifogságba esett: 1943. január 18. Kurszknál.  Meghalt: 1943. márc. 28. Alekszini hadifogolytábor.

Nagy Balázs honvéd (szül. év: 1907.) a 12/II. zászlóalj katonája.  Eltűnt: 1943. január 15. Liszki. Neve az újdombrádi emlékművön szerepel.

Nagy Sándor honvéd (szül. év: 1907.) a 12/II zászlóalj katonája.  A zászlóalj veszteség listája szerint eltűnt: 1943. január 15. Liszki. Szovjet hadifogoly adatbázisban szerepel a neve. Az ottani adatok alapján meghalt: 1943. február 15.

Oszlánszki József honvéd (szül. év: 1910.) a 12/II. zászlóalj katonája. Eltűnt: 1943. január 21. NovijOszkol. További adatot nem találtam róla. A neve nem szerepel sem a dombrádi, sem az újdombrádi emlékművön.

Szántó Menyhért őrvezető (szül. év: 1918.) a 23. gyaloghadosztály katonája. Hadifogságba esett: 1943. január. 18. Kondenzovo. Meghalt: 1944. október 6. Rudnyik hadifogolytábor.

Valószínűleg nem teljes a lista, de eddigi kutatásaim alapján ezekről a személyekről van információm.

Dombrád, 2018.január 16.  Maklári Sándor