Ótemető

Az ó(temető) , melytől igazából régebbi  a régi(temető).

 

2014 januárjában Csercsa Tibi barátommal arra gondoltunk , hogy jó lenne az ótemetőben végig menni, mint régen gyerek korunkban. Így neki indultunk a régi temető felől ,mert a gazban csak sejtettük hogy talán ott út volt valaha. Mikor már jó 30 métert haladtunk már nem volt visszaút, abban bíztunk beljebb már jobb lesz. Tévedtünk, mert még sűrűbb lett az aljnövényzet, sokszor guggolva haladtunk előre. Hogy a kellemest összekössük a hasznossal az utunkba eső sírköveket is megnéztük s kezünkkel és fagallyal kapargattuk le egyik másikról a sáros avaros levelet, földet. A sírok egytől egyik le voltak borulva , s csak sejtettük hogy az avar alatt több is van. Az egész utat egy óra alatt tettük meg, zömmel hajladozva. Tudtuk, hogy nagyszerű dolgot találtunk. Ősi Dombrádi sírokat, Dombrádi ősök sírjait.


Tapasztalatainkat megosztottuk barátainkkal, Katona Éva, Hádáné Erikával és dr.Sipos József történésszel. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy mint lokálpatriótáknak tennünk kell az ügy érdekében valamit.
Először megkerestük a régi út nyomvonalát és utat nyitottunk Észak -Déli irányban. Majd sorra következtek az út melletti sírok környékének takarítása. Rövid időn belül látványos volt az eredmény. Majd hosszú szünet következett s ez év tavaszán újra indult a munka.
Az ótemető szemmel láthatóan három, egymástól jól elkülöníthető teraszokra osztható. Szimbolizálva a teraszokat sétáló utakat készítettünk úgy, hogy a teraszok oda vissza átjárhatóak legyenek. S egyelőre a temető Keleti oldalára koncentrálva a sírok rekonstrukcióját is megkezdtük.
Mára az átjárhatatlan dzsungel megszelídült és a már felkutatott benne nyugvók várnak minden leszármazottat , hogy akár egy szál virággal ismét kilátogassanak hozzájuk.
Az Ótemető és a Régi temető dombjain volt a középkori falunk. Az Ótemető déli végében állt 200 évig a reformátusok fatemploma. Erre utalás is van 1836-os térképen, ahol azt írták erre a helyre, az Úr háza. Itt nyugszik Dr. Heiszler József lelkipásztor és felesége, valamint Moravek Ágost Gusztáv főjegyző is.

Ezúton is szeretném megköszönni azon Dombrádi lakosok áldozatos munkáját, akik részt vettek a temető takarításában.

Természetesen ahogy a síremlékek a helyükre kerülnek, ismételten nyilvántartásba veszem őket és a szokásos helyen kutathatóak is lesznek. A már feltöltött adatok itt találhatóak.  

Az ótemető nyilvántartása , billiongraves oldalon továbbí nevekkel, képekkkel


Berta Róza                      Balla Menyhért
Balla Vilmos                   Balla Vilmos
Pálóczi Sándor                Árokháti Erzsébet
Nagy Gábor                     Nagy Mária
Nagy László                    Nagy Ferencz
K.Csáki Sándor               Sós Julianna
Nagy P.József                  Ágoston Mária
Berencsy Sámuel             Ágoston Zsófia
Ijés Rákhel                       Harsányi Sámuel
Harsányi Zsófia               Berencsy Áron
Fogarassy Károlyné         Csepegő Ferencné
Csepegő Ferenc               Bányácskai Sándor
Szántó Borbála                Szántó Sándor
Takács Rákhel                 Sondor Pál
Enyedi Lajos                    Szántó Lajos
Veress család sírkertje      Váradi András
Berencsi Eszter                 Bárány István
Maksa család                    Balla Péter és gyermekei
Váradi Ferencz                  Veres István
Ágoston Balázs                 Veress család sírkertje

Moravek Ágost Gusztáv

1833-1915

1833-ban született a felvidéki Murányváralján és 1915-ben hal meg. Külön fejezetben olvashatunk életéről.
Moravek Gusztáv











Almássy István

1834-1899

1834-1899   Nagyságos almási Almássy István, igazgató főmérnök, királyi tanácsos Mándokon született 1834-ben. Apja, néhai Almássy István mándoki református lelkész. Tanulmányairól nem rendelkezünk adatokkal. Házasságot kötött 1861- ben Dombrádon, nagyságos Garamszegi Géczy Máriával. Dombrádon telepedett le. Almássy István elhalálozott Dombrádon, 1899. augusztus 9-én. (  Garamszegi Géczy Mária )
Almássy István nyughelye

 dr. Heiszler József

1819.február 21-én született Nagykárolyban. Római katolikus szülők gyermeke, akik őt a kegyesrendiek kezére bízták. Magasabb kiképeztetését a rend költségén végezte, 24 éves korában bölcseleti doktor lett és pappá szenteltetett föl. 1848 előtt a kegyesrendiek pesti gimnáziumában működött mint tanár. 1848-ban mint önkéntes vett részt a Jellachich elleni hadjáratban; de ennek végeztével lába megromolván, elhagyta a visszavonuló hadsereget és 1849-ben a csornai ütközet után Vámosra vonult vissza Pap Istvánhoz, akinek barátságát már előbb bírta és ennek ellenzése dacára áttért Veszprémben az református egyház kebelébe, majd alkalmaztatott ugyanazon egyházmegyében Oláh János péceli lelkész mellett segédül. Nemsokára az egyházmegye színe előtt oly kitűnő vizsgát tett, hogy 1850 nyarán Pápán megválasztották teológiai tanárnak. A héber exegézis, régiség és egyháztörténelem voltak szaktárgyai. Négy évig tanított Pápán mint rendes tanár, midőn Kerkapoly Károly bölcselettanár izgatásaira az öregebb tanárok részéről kellemetlen ellenhatásra talált, mely összetüzésre adott okot; az egyházmegye ugyan neki adott igazat, Heiszler azonban nem maradt tanszékén, hanem a lelkészi pályára lépett. 1854-ben a mocsoládi (Somogy megye) lelkészi hivatalt fogadta el; innét másfél év mulva Gyönkre ment az ottani magyar és német gyülekezet papjának. 1856-ban Fördős Lajos felajánlotta neki a kecskeméti egyik hittani tanszéket, állandó igazgatósággal, és egykori tanítványai köréből fölállította a hittanszaki tanári kart. A pátens korában azonban Bécsben ellenségei oda vitték a dolgot, hogy a megerősítés elmaradt. Minthogy az Entwurfot a gyönki gimnáziumban bevinni meggátolta, vizsgálatot rendeltek el ellene. Az egyházkerület helyt adott a soproni helytartóság követelésének és őt Sóvéra a bács megyei német egyházba tette át. 1859 őszén pályázat útján elnyerte a sárospataki főiskolában a görög exegézis és egyháztörténelem tanszékét. 1868-ban ugyanott a dogmatika tanárául választották meg. A protestáns egyháznak tudományos munkássága iránt tanúsított érzéketlenség bántotta és 1869 őszén elhagyta Patakot és Dombrádra a felsőszabolcsi egyházmegyébe ment lelkésznek.

S néhány kép a jelenlegi állapotról