In Memoriam dr. Ritli Jánosné dr.

dr. Ritli Jánosné dr. meghatározó személyisége volt életünknek. Nemcsak megjelenésével, kedves személyiségével volt jelen az életünkben, hanem tevékeny részese volt a mindennapi problémák megoldásának, a karitatív tevékenységnek, az emberek egészségének megőrzéséért folytatott munkának. 

Életében a család, a szülőföld iránti hűség nem csupán létező valóság, hanem állandóság volt mindvégig, amely nem ismerte az évszakokat, a napszakokat, nem számolta a kilométereket, nem sajnálta az áldozatot, nem mérte az időt és az éveket, hanem mindennapi cselekedetekben öltött testet. 

A himodi szülői fészket sosem elhagyva épített újat itt nálunk, miközben nem léteztek számára távolságok. A Himod-Budapest-Dombrád háromszögben élte életét, rótta a kilométereket, mintha ez a három hely egymás szomszédságában lenne, mert összekötötte őket valami, és ez a valami minden pillanatban a szeretet volt. Mindhárom hely az otthona volt, mert otthon van az ember ott, ahol gyökerei vannak, ahol halottai az anyaföldben, ahol tegezik az emberek, ahol a nagyapja ültette diófának a termését szedi, és fát ültetve unokáira gondol. És otthon van ott, ahol a gyermekei, unokái élnek, ahol a jövő sarjad a himodi életfából. És otthon az a hely is, amely befogad, amely megtart és megbecsül, ahol minden nap felkelünk, és arcunkra szórja sugarait a nap. A család, az élet számára mindig ott volt, ahol szükség volt rá.

És elmondhatjuk, hogy mindenhol szükség volt rá. Szűkebb és tágabb családja mindig a szíve közepében volt, unokáit rajongással szerette, ápolt minden kapcsolatot, közel és távol egyaránt, és miután érezte, hogy a közösség számára fontos, ezt Ő azzal hálálta meg, hogy mások élete fontosabb lett neki a sajátjánál. Folyton a közösség javáért munkálkodott. Gyógyszerészként hivatását alázattal, nagy elhivatottsággal, gondossággal és precizitással művelte.

Szülei példája, nevelésük – kik igaz hitre, becsületes, precíz munkára, kitartásra nevelték - mindig fontos útravalóként szolgáltak számára. A kitartó, szorgalmas munka mindig meghozta gyümölcsét, és ennek köszönhetően az élet nehéz pillanataiban is helyt tudott állni, a Teremtő mindig megmutatta számára az igaz utat. 

Nem volt olyan alkalom, bárhol is járt az országban vagy a világban, hogy a vasárnapi istentiszteletet elmulasztotta volna.

2006-tól a Dombrádi Római Katolikus Egyházközség képviselő-testületének tagja volt, világi elnökként. A gyülekezet mindig egy fontos pont volt az életében, Ő pedig erején felül, minden eszközzel és támogatással hozzájárult az egyházközség hétköznapjaihoz és ünnepnapjaihoz. 

Aktívan bekapcsolódott a karitatív munkába. Mindezt nem hangosan, hanem a háttérben, nagy csendességben és alázatosságban tette, ahogy minden mást is. Megalakulása óta tagja volt a katolikus karitásznak, mindig szívén viselte a bajba jutottak, az elesettek, a szegények sorsát és segítését. Mindannyian tudjuk, hogy az önkéntesnek nem az ideje több, hanem az elkötelezettsége. Gyógyszerész asszonynak számtalan feladata közepette mindig volt ideje a karitatív munkára, a jókedvű adakozásra, a segítségnyújtásra, és még mi mindenre, amit felsorolni sem tudok. Csak azt tudom, hogy minden gondolatát és cselekedetét a szeretet és a jóság vezérelte. 

Templomunk felújításában, a torony építtetésében a tervek készítésétől a megvalósulásig vezető szerepet vállalt. Nagy körültekintéssel, gondossággal irányította és segítette a munkát. Ahhoz, hogy ezek a tervek, - ahogy ő megálmodta, - nagy igényességgel, precízen valósuljanak meg, anyagilag is folyamatosan hozzájárult. Körülnézünk, és látjuk adakozásának gazdagságát: a stációképeket, melyeket Köbli Atilla máriapócsi festővel készíttetett. Látjuk az irgalmas Jézus képet, amelyet Bábás Erika művésznő alkotott meg az Ő álmaiból. 

 

 A képen gyógyszerészasszony mellet balra Kozmáné Kasza Veronika, jobbra tőle Bábás Erika festő és zománcművész és férje Bábás László művésztanár látható.  A háttérben látható   "Irgalmas Jézus " tűzzománc kép átadásakor készült a fotó. 

Láthatjuk a szobrokat, a felújított keresztelő medencét, és a számtalan aprónak tűnő, de hatalmas munkát, amellyel egyházunkat gazdagította. Mindig úgy épített, gyarapított, hogy a legtermészetesebb módon adakozott. És mint tudjuk „a jókedvű adakozót szereti és megáldja az Isten…”

Áldás is kísérte élete napjait. Az egyházban végzett munkáját 2014-ben Bosák Nándor püspök atya „PRO COMMUNITATE CHRISTIANA„ díjjal jutalmazta, majd 2019-ben karitatív tevékenységeiért megkapta a Caritas Hungarica legmagasabb országos elismerést.  

A hit és az egyházban végzett folyamatos szolgálat gyermekkorától sarkalatos pont volt az életében, annak biztos tudatában, hogy a kegyelem a legjobb gyógyszer; az isteni szeretet a legjobb serkentő a betegeskedők számára. Erőssé teszi a lelket, és állhatatossá tesz minket. Nincs különb orvos az Úrnál, nincs jobb gyógyszer, mint az Ő ígérete, nincs jobb testi és lelki táplálék, mint az ő szeretete. Élete utolsó pillanatáig ebben az erős istenhitben, istentiszteletben és elfogadásban élt. A halált is hihetetlen méltósággal, erővel és hittel fogadta. 

Munkája az egyház falain túl sem ért véget, hiszen megállás nélkül munkálkodott Dombrádért a közjóért, az emberekért. 2016 augusztus 20-án munkájának elismeréseként Pro Urbe díjat vehetett át a település első emberétől. 

A Dombrád és Térsége Kossuth Egyletnek alapító és aktív tagja volt, minden rendezvényen jelen volt, és a szervezésben központi szerepet vállalt. A Vöröskereszt Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szervezetének vezetőségi tagjaként és országos küldöttként, több alkalommal kitüntették, és a legmagasabb elismerésben is részesült.  

Aki igazán megismerte tudja róla, hogy vendégszeretete, segítőkészsége, precízsége, önfeláldozása, nagylelkűsége és kitartása határtalan volt.   

Ha gyógyszerész asszonyra gondolok Erich Fromm nagy gondolkodó szavai jutnak az eszembe: 

„Az ember azt szereti, amiért fárad, és azért fárad, amit szeret”. 

Ő az a személy, aki gyógyszerészként hivatástudatával, és önfeláldozásával, városlakóként lokálpatriotizmusával, hagyománytiszteletével, hívőként emberségével és szeretetével, családtagként pedig szíve minden melegségével mutatott példát embertársai számára.   

Nehéz az Ő életét számba venni, de azt tudom, hogy a világ ismét kevesebb lett egy nagyszerű emberrel, egy igaz baráttal, egy csodálatos anyával és nagymamával. Az ő életében testet öltött a gondolat, hogy a nagyság ott van, ahol az egyszerűség, a jóság, az alázat és az igazság együtt van.  

A mai napon rá emlékezünk, rá akit mindannyian szerettünk, és aki elmondhatatlanul hiányozni fog számunkra, akitől nehéz búcsút vennünk, hiszen el sem hisszük, hogy elvesztettük. Minden nap érezzük személyiségének hiányát, és nem tudjuk elhinni, hogy már nincs köztünk. Megszokott helye üresen áll, a mise kezdete előtt még várjuk, hogy apró lépteivel csendesen besétál, és ránk mosolyog, ahogy azt hosszú éveken keresztül megszoktuk. De sajnos nem jön… 

De valami mégis itt maradt apró léptei nyomán: a példa. Hiszen olyan ember volt Ő, aki a családjában, és a közösségben mindig mindent maga elé helyezett, a hit útján járt, alkotott, teremtett, támogatott, segített,  miközben a bánatát, a fájdalmát, betegségét sosem mutatta, aki törékenységében is mindig erőt, magabiztosságot és boldogságot sugárzott, aki példa lehet előttünk, és az utódaink előtt is.  

 Kozmáné Kasza Veronika 

2017 évben került átadásra az Újtemetőben felállított kereszt, melyről ő maga így írt  : 

 Az összefogás keresztje ( megnyitás a linkre kattintva  )

Emlékét hálás szívvel megőrizzük.