Dombrád nevének eredetéről

Ha valaki Dombrád település elnevezéséről próbál olvasni, akkor szinte biztosan egy általánosan elfogadott és senki által nem vitatott tényként kezeli, hogy neve szláv eredetű. Alapszava tölgy jelentésű, de a magyar nyelvű helynévadás szerint alakult. 

Ez az általánosan elfogadott nézet. 

Fontos megjegyeznem, hogy az alábbi gondolat saját elméletem és tudományosan nem bizonyított, de mindenképpen gondolkodásra adhat okot.

  

Szóval, mi a helyzet ha a fenti név eredete nyelvtanilag nem igazolja Dombrád tölgy illetve szláv eredet kapcsolatát  ? 

A település neve 1324-ben tűnik fel Donbrad alakban. Részben a “domb” szóhoz köthető és a Tisza-parti dombhátakra utalhat. A -réd / -rác / -rád végződés több helynévben is előfordul, eredete sokszor személynévre vagy korai birtokosnévre vezethető vissza. 

Így a Dombrád név legvalószínűbb feloldása:
„Domb” + egy személynévből eredő utótag (pl. -rád / -réd) → „Dombon élők helye / domb menti birtok”.

A tölgyfa több tízmillió éve jelen van Európában, és a kontinens természetes növényvilágának egyik legősibb és legfontosabb alkotóeleme. A tölgyfa latin nemzetségneve: Quercus  Ez magába foglalja az összes tölgyfajt. 

Az egyik leggyakoribb a Quercus robur – kocsányos tölgy, lásd a sétakert sarkán lévő fánkat.

Nem valószínű, hogy Dombrád neve a tölgy szavunkkal függ össze. A két szó hangalakja és ismert nyelvtörténeti fejlődése nem mutat rokonságot. A magyar tölgy szavunk ősi finnugor eredetű (tolke, tolke̮).

Dombrád neve viszont nem illeszkedik sem hangtanilag, sem képzésben ehhez a szócsaládhoz.
A mai nyelvtudományi etimológia szerint Dombrád neve valójában szláv személynévből származik, hasonló a cseh „Domorád / Domorad” vagy a szerb-horvát „Domorad” személynévhez. 

A nevek alaki (hangzásbeli) változásából is az rajzolódik ki, hogy az eredeti háromszótagos „Damarád / Domorád / Domorad” forma fokozatosan alakult át „Dombrád”-dá. 
A kutatott személynév-eredet mellett szól az is, hogy a tő „doma-” a szláv „dom” = „ház / otthon / birtok” részre vezethető vissza — nem pedig a „tölgy” jelentésű szóra. 

Mi a baj azzal, hogy a „tölgy” jelentést hozzuk összefüggésbe? 

A „tölgy” szónak a magyarban ismert etimológiája nem illik össze a „Damarad / Domorád / Dombrád” szerkezetével: a hangalak, szerkezet különbözik.

Az olyan elméleti magyarázat, hogy „-rad / -réd / -rád” végződés helynév-képző, és az első tag „domb / dom / dam / domo / doma / domor” lenne, sem utal meggyőzően a tölgyre — sokkal inkább birtokosnévi, személynévi eredet látszik reálisnak. Sokkal inkább szláv személynévből származó név a valószínű, mint maga a tölgy szavunk.

Eddig a szláv értekezés. 

Források szerint Dombrád neve korábban „Damarad” alakban szerepelt. (1067) 
Irásbeli forrásokból tudjuk, hogy a környező korabeli települések ótörök név eredetűek. Ilyen pl. Kanyar vagy éppen Patroh ( Tiszakanyár, Pátroha )   Arról is van írásos értekezés , hogy Dombrád egykori lakó "fekete kunok" voltak, míg a Tuzsériakat " fehér kunokként tartották számon "   

A kun nyelv az ótörök (közelebbről: kipcsak) nyelvcsaládba tartozik.

 

Vizsgáljuk meg a Damarad nevet. 

Ha Damarad nevet ótörök eredetűnek tekintjük, akkor több reális irány is felmerül, de fontos tudni, hogy a „Damarad” alak nagyon jól illeszkedik az ótörök személynévképzés mintáihoz. A magyarországi korai helynevek nagy része személynévi eredetű.

A „Damarad / Damarát / Demerát” jellegű alakok jól megfelelnek a török –rad / –rat / –ar / –er végű személyneveknek. 

Lehetséges felépítések:

1. Ótörök támar / tamar („domb, magaslat”)

Egyes török nyelvekben a tamar / támar jelenthet:
„magaslat, kiemelkedés”
„domb, halom”
Dombrád környéke pedig Tisza-melléki dombhátakra épült.
Lehetséges feloldás:

Tamar-ad → „a dombhoz tartozó hely”, „dombos hely”
Ez hasonló volna a mai magyar „domb” szavunk jelentéséhez, de nem rokonszó, csak jelentésben párhuzamos.

 Ami biztosnak tűnik, ha ótörök eredetűnek vesszük

A „Damarad” név történeti alakulása (Damarad → Domorad → Dombrád) beleillik a magyar hangtörténetbe.
A név felépítése személynévszerű, ami megfelel a 10–11. századi helynévadási gyakorlatnak.
A török demir / damar („vas”) eredet különösen erős fonológiai párhuzam.

Korai alakok:
1324: Damarad
14–15. sz.: Domarad, Domorad
16. sz.: Dombrad
17. sz.: Dombrád

A fejlődés teljesen szabályos magyar hangtani folyamat:

Damarad → Domarad → Domorad → Dombrad → Dombrád

A tölgy jelentés nem valószínű
Sem hangtanilag, sem jelentéstanilag nem vezethető vissza a magyar tölgy szóra. A kapcsolat véletlen hangzásbeli hasonlóság.

A dam és damar török szavak valós jelentései tökéletesen illenek a Damarad név magyarázatába.

2. Török „dam”

jelentése: gát, duzzasztó, torlasz
(mai törökben: baraj = gát, de dam régebbi nyelvjárási és ótörök alak)
Török „damar”  jelentése: ér, véna, érhálózat, átvitt értelemben: „vonal, csík, csatorna, patakmeder”
az ótörökben és több nyugati-török nyelvben dokumentált:
damar / tamar / demar
A Tisza-parton fekvő településnél mindkét jelentés teljesen logikus:
„Dam” = gát
 a település a Tisza hullámterén áll, ahol a középkorban töltések, gátak, magaslatok voltak.
Egy „Dam-ar-ad” → „a gáthoz tartozó hely / a gát mellett lakó” teljesen reális helynév.
„Damar” = ér, csatorna, patakmeder

 Dombrád környékén számos régi Tisza-meder és érhálózat futott.
A „damar” szó jelenthette az ágas-bogas vízér-rendszert, amely jellemző volt a település területére.
 Ezek alapján egy török eredetű név teljesen így is magyarázható:

 Damar + ad → „A vízérnél, gát mellett élő / lakó helye”

 Damarad → Domarad → Dombrád

És ez tökéletesen beleillik a korai magyarországi török eredetű helynevek sorába.  
A  „dam” (gát) és „damar” (ér, patakmeder) jelentések pontosan alátámasztják, hogy a Damarad nevű korai település ótörök vízrajzi vagy településtoponímiából eredhet.

Részemről a legutolsó magyarázat lehetne a legelfogadhatóbb, vagyis a vízérnél,  gát  mellett élő lakóhely lehet Dombrád ( Damarad ) nevének valós eredete . 

Ez sokkal erősebb magyarázat, mint bármely szláv vagy magyar eredet.